Görbe 29
Még tavaly ősszel beszélgettem egy kedves közös ismerősünkkel, és ő mondta egy téma kapcsán, hogy „becsülöm Görbét”. Nagyon megragadt bennem ez a kifejezés: milyen ritkán használjuk, milyen ritkán becsülünk meg valakit igazán valamiért! És hogy mennyire jól kifejezi az érzéseimet, az érzéseinket Görbe iránt.
Emlékszem egy réges-régi fotóra egy fórumon, ami alá egy Fradi-szurkoló írta büszkén-boldogan, hogy Görbe fáradtan és egy vesztes meccs után is megállt neki egy fénykép erejéig.
Becsülöm Görbét ezért.
Hányszor, de hányszor vitte az egész csapatot a hátán, harcolva-küzdve néha akár egyedül is, hogy a végén sose magát dicsérje, hanem az egész csapat és mások erényeit méltassa. Tőle sosem hallottam, hogy egy vereség után a társait hibáztassa és magát mentegesse – egy igazi vezér minden értelemben.
Becsülöm Görbét ezért.
Talán felsorolni se tudnánk, hogy hány nemes ügyet és célt szolgált már példaképként mindannyiunk számára. Vajon hány gyermek álmát váltotta már valóra a személyes jelenlétével és kedvességével?
Becsülöm Görbét ezért.
Rengetegszer láttam, ahogy meccs közben a többieket biztatja, különösen a fiatal játékosokat. Ha a csapatból más olyan gólt dob vagy olyan passzt ad, mint amilyet ő szokott, annak jobban örül, mintha ő maga csinálta volna!
Becsülöm Görbét ezért.
Ő az, aki nem csak egyszerűen felmegy a pályára, hanem minden egyes alkalommal, kivétel nélkül felviszi a pályára a szívét és a lelkét is! Minden rezdülése, minden szívdobbanása erről a játékról szól: az akarásról, a győzelemről, a játék öröméről. Görbe maga a kézilabda!
Becsülöm Görbét ezért.
Hosszan sorolhatnám még…
Ma, éppen 29 évesen, Görbe ismét egy nagy siker kapujában áll. Bárhogy is alakuljon, egy dolog nem fog változni: ÉN BECSÜLÖM GÖRBÉT!